Székelyvarságról röviden

Székelyvarság Hargita megye legnagyobb szórványtelepülése, amely kb. 77 km2-en a Nagy-Küküllő forrásvidékén fekszik tengerszint felett 800-900 m-re.

Székelyudvarhelytől kb. 30 km-re Északra helyezkedik el. Részei: a Központ, Varságtisztása, Bolygóbükke, Forrásköze, Sólyomkőpataka, Nagykútpataka, Bagzos és Küküllőtelep. 1906-ban Varságtelep néven szerepel először.

A falut a 20. század elején Oroszhegyről és Korondról kirajzott székely családok alapították Oroszhegy mély patakvölgyekkel szabdalt vulkáni fennsíkján fekvő Varság nevű határrészéből, 1906-ban lett önálló község. Lakói famunkások, zsindelykészítők. 1908-tól neve Székelyvarság. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott.

Székelyvarság község története lényegesen különbözik a székelyföldi helységek többségének történetétől. A legfontosabb különbség abból adódik, hogy Varság nem középkori faluként jött létre, mint a táj helységei általában, hanem Oroszhegy község havasainak szórványtelepeiből szerveződött önálló tanyaközséggé 1907-ben. A legtöbb székelyvarsági család oroszhegyi származású. Elődeik a XIX. század második felében telepedtek le a mai Székelyvarság területére, létrehozva a ma is létező és virágzó tanyabokrokat: Tisztás, Központ, Bagzos, Küküllő, Forrásköze, Tálasbérce, Somlyókő és Nagykút.

Az Oroszhegy község havasain létrejött varsági szórványtelepülés azzal vált ki a környező tanyás területek világából, hogy lakossága élen járt a kulturális, az egyházi és a közigazgatási önállóságért folytatott harcban. A varsági tanyavilág önálló tanyaközséggé formálódva a környéken elsőként szakadt el egyházilag és közigazgatásilag az anyaközségtől.

Tanyai település, a szétszórtan álló varsági házak kisebb része völgyekben, nagyobb része fennsíkokon épült. A falut alkotó tanyák (hegyi szórványtelepülések) majdnem egy főváros nagyságú területet alkotnak, területe régebben 6.904 katasztrális hold volt, jelenleg 7.669 hektár.

Éghajlata mérsékelt szárazföldi, a nyár rövid és hűvös ,a tél hosszú és hideg. A rövid és hűvös nyárra tekintve több mezőgazdasági termény nem érik be.

A tanyai házak állandó lakóhelyek. Az itt lakó emberek állattenyésztéssel és mezőgazdasággal foglalkoznak. Megélhetés, hagyományőrzés céljából foglalkoznak ványolásával- , szövéssel, fonással, és famegmunkálással. Ezenkívül rendkívül sok látványossággal is ékeskedik ez a tanyai település mint a XII-ik századból való Tartód várának romjai, az erdõben levő kis vízesés és temérdek vadregényes táj gyalogtúráknak adván lehetőséget. A községet Székelyudvarhely felől Zetelaka felé lehet megközelíteni, Székelyudvarhelytől 28 km -re található. A látványt a rengeteg vadregényes fenyvesek, erdők díszítik.

Székelyvarság az ide látogatóknak nyújt tiszta levegőt, csendes tanyai tájat, tiszta vizeket, szép fenyveseket, gazdag állatvilágot. Lehet horgászni, szekeres túrákat, csinálni lovagolni. Télen sízni, szánkózni, szánozni.

A falu jellegzetességei:

• A község területén ered és indul útjára a Nagy Küküllő, amit sok hegyipatak gazdagít, így mire a faluból kiér bőhozamú folyóvá válik.
• A Nagy Küküllő és a Tartód patak összefolyásánál magaslott egykoron a középkor híres védelmi rendszerének egyik erőssége, Tartód vára, melynek romjai napjainkban is gyakran látogatott kirándulóhely.
• Népünnepélye a minden nyáron megrendezett Málna-fesztivál.

Források:
- Ferenczi István: Sóvidéki várainkról. Korond. 1994. Benko Elek: Kelet Erdély “korai” kovárai. 1989.
- Ferenczi Géza – Ferenczi István: A kora középkori kelet-erdélyi mészhabarcskötésű várak kérdéséhez
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása.
- Vofkori László: A székelyföldi gyepűk történeti földrajzi adataiból. In.: Frisnyák S. – Csihák Gy. szerk.: Gyepük, várak, erődítmények és egyéb honvédelmi létesítmények a Kárpát-medencében.

Csender Gyula fotói:

Dobai Emőke fotói: